BÁNT A VILÁG SORSA…

Tudom, nem az én ügyem, nem az én felelősségem… Piciny csepp vagyok az óceánban, de hát mi másból is áll az óceán? Picinyke cseppek összességéből. 🙂

Vannak odakint, a világban dolgok, amik egyre jobban bántanak vagy zavarnak. NEM fogok politizálni, mert azt a …, nem keverem bele ide. Ezzel a spirituális tevékenységgel, megváltozott az érzékelésem. Sokkal inkább észreveszem, megérzem az embereket, a dolgaikat, mint ezelőtt, és vágyom a tisztát, a „jót”. Tudom és értem, hogy kell mellé a “rossz” is, de nem lehetne, hogy egy kicsit többet fókuszálhassunk a JÓRA? 🙂

Lehet, hogy a világ is sokat romlott, lehet, hogy az érzékelésem lett erősebb, lehet, hogy én változtam. Mindegy ebből a szempontból. A „tiszta udvarhoz”, rengeteg cselekedet hozzátartozik. És most nem a tízparancsolatra gondolok.

Különben is, azt mondta az egyik nagyon kedves, megkeresztelt barátnőm, hogy „a tízparancsolatot azoknak írták, akik nem tudják önmaguk eldönteni, hogy mi a helyes”! Tetszett ez a hozzáállás!  Tehát cselekedetekre, tettekre gondolok.

Arra gondolok, hogy megfigyelem, mi a társadalom, a közösség, az emberek, és az én lehetőségem, emberi mércém, az igényességem, a világról alkotott képem, az abban elfoglalt helyem, és mi a szabadságom.

EZ A TISZTA UDVAR, RENDES HÁZ!

Amikor ÉN MINDENT MEGTESZEK, HOGY A DOLGOK JÓL, RENDBEN MENJENEK. Szerintem nem bort iszom és vizet prédikálok, nekem is vannak feledékenységeim, figyelmetlenségeim, hibáim, és lehet, hogy észre sem veszem, ha valami “rosszat”, ártót teszek, DE LEGALÁBB IGYEKSZEM!!!

Nem félek a büntetéstől, hanem egyszerűen, vágyom a JÓT!

Bánt, amikor az utcán pár lépéssel megy előttem egy huszonéves fiatalember, megeszi a tábla (lila) csokit, és az utolsó kocka kivétele után, a levegőben egyszerűen, gyűretlenül elengedi a papírt. Majd rágyújt, és az üres dobozt is, ugyanazzal a játszi könnyedséggel útjára bocsájtja. Pontosan kettő méterre a kukától. Én is itt élek… Ez az én utcám is… Az én életem is…!

Bánt, amikor körülöttem a szeretteim, barátaim, rokonaim össze-vissza élik az életüket, és galibákat okoznak maguknak, miközben egy családállítással meg lehetne oldani az IGAZI PROBLÉMÁJUKAT! Amikor egy partnerkapcsolatban mindenki beteg, amikor valaki megtagadja az édesanyját, nem áll vele szóba, és közben rákos lesz. Amikor egy apa felelőtlen élvezet hajhászása, szeretet hiánya a fiú gyermekének a sorsát, a mintáját befolyásolja, és még tetszik is nekik, mennyire hasonlítanak. Bárcsak a boldogságban, a harmonikusságban hasonlítanának. Hogyan lehetne, hogy ezek az emberek tovább látnak, és meglátják, hogy VAN VÁLASZTÁSUK, ÉS A SAJÁT DÖNTÉSÜK, HOGY JOBB LEGYEN. Bárcsak lenne rá igényük….

Sok minden „ÜGY” nagyobb annál, mint eldobja valaki a szemetét, tudom  világ felmelegedés, katasztrófák. De azok a dolgok elég messze vannak, nincsenek az életemben, és nem vagyok rájuk hatással. Nem nézek híradót, mi közöm van ahhoz, hogy aznap hányan haltak meg? Miért gondoljak erre, miért fájdítsam a szívemet? Ráadásul éppen este, amikor éppen azzal lehetne foglalkozni, hogy mit tettem aznap meg önmagamért, a szeretteimért, a tiszta udvaromért. Mik a vágyaim, hogyan érhetem el őket, és holnap mit tehetek meg értük?

Talán, ilyesmik miatt, vagyis ezért is vágyom arra, hogy jobbuljon a környezetem is, és a többi ember, a társadalom.

Lehet, ezért írok most is, és ezért teszek ennyi energiát a munkámba, ezért választottam ezt  hivatást.

Hogy szóljak, szólhassak, segíthessek! Vannak még, akik szintén vágynak arra, hogy minőségi, élhető, emberi életünk legyen! Megtaláljanak, összetalálkozhassunk!

Vagy így is támogathassam őket, és ha Te most olvasod ezeket a sorokat, akkor éppen Téged!

FOGJUNK ÖSSZE:

  • Embereeeek! Lehet, JOBB EZ AZ EGÉSZ!!!!

Rajtunk múlik!!!!! Gyere, tartsunk össze..!!!  🙂

A fenti írás részlet a Szív-Tan-Könyvből.

 

SZÍV-TAN-KÖNYV