Ebben a témában Megbízóm teljesen elkeseredetten fordult hozzám. Felsorolta milyen hivatalok „zaklatják”, és mivel annyira sokan voltak, szinte minden napjára jutott egy ellenőrzés, egy dokumentum bemutatás, vagy egy
megbeszélés. Sírva nevetett, miközben elmesélte ügyeit. Már közben az volt az érzésem, hogy nem a hivatalokkal fogunk dolgozni, hanem megkeressük, mi indokolja, mivel váltotta ki ezt a nagy figyelmet.
Szervezetállítás közben, a mezőben az igazság megmutatta, hogy van egy ember az életében, aki sajnos nem túl jó szívvel gondol rá. Megbízómnak rendszeres kijelentése volt, megbeszélés alatt, hogy:
– Inkább irigyem legyen, mint sajnálóm…
Aki kér, annak adatik. Ennyire figyelnünk kell a szavainkra..!
Sikerült beazonosítanunk az illetőt, kiderült, hogy ez a bizonyos személy egy egyetemi barátja, aki nem tudott mit kezdeni a saját életével, és régi barátját irigyen figyelte. Ahelyett, hogy önmagában tartott volna egy kis vizsgálatot, és aktivizálta volna magát saját érdekében, évek óta, irigyen arra fordított erőt, és figyelmet, hogy Megbízómnak milyen jól megy a vállalkozása, és hogyan lehetne, hogy ez megváltozzon. Kinyilvánult, hogy régi barát szerint, aki gazdag, az biztos, hogy lop – csal – hazudik, és ezért büntetés jár. Még akkor is, ha egyébként kedvelte régi barátját. Ha neki nem sikerülhetett, akkor mi másért sikerült volna Ügyfelemnek, mint a csalás.
(Köznyelvben átoknak, rontásnak is szoktuk hívni az e fajta gondolatokat.)
Sajnos nyomorában, nem tetszett az a tükör, amit sikeres Megbízóm tartott neki, és könnyebb volt egy romboló folyamatba energiát fektetnie (összetörni a tükröt), mint felépítenie saját magát. Mindent megtettünk, hogy a továbbiakban semmilyen hátráltató hatást ne tudjon kifejteni Megbízóm irányába, sőt egy picit betámogattuk még az Ő életét is. (Kértünk, és kaptunk rá engedélyt!).
Ez egy amolyan, szomorú – vidám történet. Mert a barátságuk pillanatnyilag odalett, viszont a vállalkozást nem szekálták tovább a hivatalok.