Kicsit nehéz erről írásban kommunikálni, személyesen kedvelem elmesélni az erről alkotott véleményemet, de uccu, vágjunk bele!

Néhány szemléletmód, a teljesség igénye nélkül.

„Minden éremnek két oldala van.”
„Minden csak nézőpont kérdése!”
„Ami nem öl meg az megerősít.”
„Az odavezető út számít.”

Ilyesmikről mesélnék. 🙂 Mivel ez egy nagyon fontos rész, annak ellenére, hogy játékosan közelítem meg, bemutatok pár szemléletmódot, ami nekem segített. A „ROSSZ” megélésében, és a „JÓ” várásában, illetve az igaz-hamis megértésében… 🙂

Az egyik szemléletmód:

Képzeld csak el, egy ismerősöddel ketten vagytok egy teremben, ahol igencsak sötét van. Kettőtök között félúton van egy legalább 1 méter átmérőjű tökéletes gömb. Megkérdezlek:
– Milyen színű a gömb, kedves Olvasó?
– Ez a gömb, sötét színű, szerintem szürke.
– Kedves Olvasó Ismerőse. Milyen színű a gömb?
– Szerintem is sötét szürke.
Majd aztán, mert szeretnél pontos választ adni, eszedbe jut, hogy van egy zseblámpa a zsebedben. Előveszed, bekapcsolod, rávilágítasz a gömbre, és megszólalsz:
– Ez a gömb világos! Ez fehér!!!
– Nem, ez a gömb, sötét! – mondja biztonsággal az Ismerősöd.

Elég bugyuta történet, én is tudom, de éppen emiatt ennyire lényegre törő. Ezt biztos megjegyzed.
Most játszd le fejben a főnököddel, az anyósoddal, a gyerekeddel, vagy a szomszédoddal azokat a történeteket, amikor különbözött a véleményetek! Amikor TELJESEN BIZTOS voltál abban, hogy neked volt igazad, az a JÓ, amit Te képviselsz. Majd, képzeld magad az ő helyébe, és értsd meg az Ő igazát.
Talán, a következő találkozásnál, köszönj előre, és legyél kedvesebb…


Egy másik szemléletmód.

Van egy nagyon kedves történetem. Egy olyan hölggyel beszélgettem, akit megcsalt és akit elhagyott a férje, akinek leégett a háza, aki kétkezi munkával építette fel az új házát, akit a saját testvérei tolvajlással vádoltak meg, akinek a fia hátat fordított egy vallás miatt miután megkapta az apai örökséget, akinek a lánya nem segített amikor Ő bajban volt, akibe belecsapott a villám, aki…. Ez nem egy egész élet, ez pár év, talán összesen 4. Figyelj nagyon! Mindezek után, azt mondta nekem ez a poklokat megjárt hölgy:
– Tudod, én nagyon szerencsés ember vagyok!

Minden rossznak van jó oldala is! Olyan házban lakik, amit szeret, két kezével építette, önmegvalósított, minden új benne, és nem nyomasztják a múlt emlékei. Olyan emberekkel barátkozik, randizik, akikkel kedve tartja, úgy éli az életét, ahogyan neki jól esik, mert nem függ senkitől, ismét tinédzser lehet, utazgat, és élvezi az élet minden pillanatát. Sok mindent mesélhetnék, de túl személyes dolgokat kellene kikotyognom, hogy átérezhesd, mennyire megváltozott az élete. És, igen, bizony, még a fiával is újra egymásra találtak, az egész családját összefogta, és rendszeresen találkoznak! Volt lent, nagyon lent. És volt mihez viszonyítani azt is, mit jelent igazán fent lenni!

Mindenkinek megvan a saját története, a saját életforgatókönyve, és a saját rázós életútja. Keress egy fájó pontot, amikor elhagytak, romba dőlt, elveszett, fájt valami. Keresd meg azt, amelyik tényleg odatett Neked! Egyes-tízes skálán hányas a fájdalom, ha a tíz a legrosszabb? Talán nyolcas, vagy nagyobb?

Gondold végig, ki lennél ma, ha „AZ” nem történik meg veled? Ha akkor nem változik meg az életed? Ha mindezeken nem mentél volna keresztül? Hol lennél, ha az első rossz emlékű történetednél, cserben hagytad volna magadat, és beleszorultál volna az önsajnálatba? Ahogy mondják, lementél volna „kutyába”? Majd ott maradsz, és nem teszed meg azt a bizonyos első lépést… Na, ha innen nézed, egyes-tízes skálán, mennyire is szar az a dolog? 🙂
Remélem, sikerült kicsit átértékelted…


Más valami. Új szemléletmód.

Képzeld el, van egy Anna nevű hölgy. Azt hiszi magáról, hogy van egy rossz tulajdonsága, hogy fáradékony, kevés az energiája, úgy gondolja, mások lustának hiszik. Ez egészen gyermekkorából indult, amikor takarítás közben elfáradt, és csak feküdt az ágyon a falat bámulva, és édesanyja emiatt sokat kiabált vele. Rendszeresen nehezen kel fel reggel, este már korán szeret aludni, nem szeret túlzottan kirándulni, pláne nem sportolni, nehezen végez fizikai munkát, és úgy érzi, hogy állandóan fáradt, és alig várja, hogy 10-12 órát egyben megaludhasson.

Azt mondja a HR Specialista szemléletmód: Létezik egy Anna nevű hölgy, aki nagyon finom, és különlegesen érzékeny teremtés. Nagyon kedves, visszahúzódó teremtés, csendesen megfigyeli az embereket, és mindent megcsinál, amit csak kérnek tőle, még akkor is, amikor már nagyon fáradt. Ő a legjobb emberismerő, és ő képes a legjobb ajándékot adni egy másik embernek.
Ez azért van, mert Ő, egy olyan teremtés, akinek nem erőssége a fizikai munka, szó szerint, nem terhelhető. Viszont cserébe, mivel nem mehet bele fizikailag megtapasztalni a dolgokat, nem élheti meg őket a saját bőrén. Viszont, van egy csodás tulajdonsága, ennek köszönhetően, van egy igen ritka érzékenysége, olyan emberismerete van, hogy minden kollégája Őt keresi meg a személyes bajaival. Nagyon jó hallgatóság, megértő, és nagyon kifinomult, értékes tanácsokat tud adni. Mert Ő az, aki egy társaságban rögtön tudja ki, kivel van, vagy ki, kivel, milyen viszonyban áll. Még a titkos kapcsolatok sem maradnak fedetlenül előtte.

Na, most milyen Anna? Ugyanazt az egy tulajdonságot írtam le, két szemléletmóddal! Most JÓ, vagy ROSSZ?

Ne feledd, Te is megtanulhatod ezt a szemléletmódot, és elsajátíthatod a HR Specialisták emberismereti módszerét!


Megint más valami. 

Játszunk egy egyszerűt le! Kérlek, vegyél elő egy tollat, vagy ceruzát és egy darabka papírt.
Ha megvan, akkor húzz a lapra egy egyenes vonalat, és jelöld egy rá merőleges kicsi vonallal az elejét, meg a végét.
Megvan? Na, a baloldali széle a „rossz”, a jobb oldali pedig a „jó”. Keresd meg a közepét, húzz oda is egy kis lezáró vonalkát.
Takard le a tenyereddel a rossz területet. Nézd meg mi maradt…
Megint két vége van!!!

Egyszerűen, ebben a kétpólusú világban, ami a fizikai létezésünket meghatározza, nem létezik csak „egyféleség”… Attól lesz valami valamilyen, ha valamihez képest vizsgálod. Ha van egy fehér lapod, és tollal teszel rá egy pontot. Addig az a pont semmilyen, hacsak nem a papírhoz viszonyítod, amíg oda nem teszel egy másik pontot. Ettől lesz a pont kisebb, nagyobb, vagy ugyanakkora. A papírhoz képest sötét lesz, de a másik ponthoz képest nem. Érted a lényeget? SZÜKSÉGÜNK VAN A JÓRA, ÉS A ROSSZRA IS, ahhoz hogy élhessük a fizikai életünket.


Még egy új. Ez lesz a vége…

33 éves koromban meghalt az Édesanyám. Ez rossz. 
De ahogyan megváltozott az életem, ahogyan megváltozott az érzelmi és értelmi világom, az jó.
Ez most azt jelenti, hogy jó, hogy meghalt az Anyukám? Ugye nem. De mégis, csordultig töltötte a szívemet, mutatott a halálával nekem valamit, amit másként soha nem ismertem volna meg. Ráadásul, még a halál körülményei is annyira rendezettek, szépségesek, és természetesek voltak, hogy szó szerint a fájdalom mellett, boldogságos és magasztos érzéseim voltak.
Most, vagy megháborodtam, vagy tényleg nem lehet tudni, hogy valami jó, vagy rossz igazán. Vagy nem is kell?  Vagy nincs is JÓ, meg ROSSZ? Vagy minden dolog egyszerre egy kicsit jó is, és egyszerre kicsit rossz is egyben?

Ennek az eseménynek, ennek a történésnek az egyik eredménye, hogy  Te most éppen olvasod a soraimat! Az is, hogy emberismeretet taníthassak másoknak, és képes legyek segíteni emberek életét. Megtanított Édesanyám a halálában arra, hogy a szívemmel is lássam az embereket. Mindezek mellett,megihletett egy könyvet, amivel más haldoklóknak és velem hasonlatos „maradóknak” segíteni tudtam. Ráéreztetett arra, hogy a dolgok, nem csak úgy, véletlenül történnek, és még egy pontnak is van célja, üzenete, vagy értelme. És sorolhatnám még oldalakon keresztül, miért „jó”, hogy meghalt az Anyukám. Amikor karácsonykor gondolok Rá és sokkal jobban hiányzik, mint hétköznap, ezt szoktam végig gondolni én is.
Így lettem, így vagyok én, „ÉN”…!

KÖSZÖNÖM!

Te pedig, a saját életeddel, a történeteddel, a saját jóiddal, rosszaiddal lehetsz AZ, aki vagy. TE önmagad!!!