Eltűnt a betegség – Első történet
Egy kedves hölggyel kezdtük meg a feltárást, mert gyermeket szeretett volna, de sajnos nem jött össze. Az orvosi vizsgálatok kiderítették, hogy endometriózisa volt, emiatt sajnos nem lehetett volna kisbabája. Mikor nálam járt, már megkapta a műtéti időpontot is, 3 hét volt addig. A hölgy, nagyon befogadó volt, figyelmesen hallgatott, pedig igen magas torok csakrájával mindig csicsereg, és sokat beszél. Minden szavamat láttam, hogy berögzít, és elraktároz.
A szabad tudat technikáját igyekeztem neki beültetni, elmagyarázni a működési elvét, amellyel szinte varázsolni is lehet. Találtunk néhány nehezítő tényezőt az életében, a sorsában, amelyeket optimalizáltunk, megtisztítottunk, kicsit ingáztunk, kicsit kronobiológiáztunk, mindent, amit úgy éreztünk, segíteni fog. Közösen elindítottunk egy öngyógyító folyamatot. Volt egy kis házi feladata is, mert mindent egyszerre nem lehetett kipipálni, így a munkát otthon is folytatta. Megbeszéltük, ha végez vele, találkozunk, hogy kiderítsük, kell e folytatnunk a munkát.
A műtét utáni napon hívott fel, majd kiugrott a bőréből:
– Képzeld, képzeld mi történt…
– Hallgatlak, figyelek! – mosolyodtam el automatikusan, az örömét hallva.
– Tudod, tegnap műtöttek, és képzeld, ma délelőtt voltam megbeszélésen az orvosnál, aki félve kezdte elmesélni, hogy úgy tűnik fölöslegesen kaszaboltak össze. Képzeld, nem találtak semmit…!!!
– Nem értem.
– Nem vagyok beteg, ez a szegény orvos lehet, hogy azt hitte feljelentem a hír hallatán, de úgy örülök! Én csak csináltam a feladatokat, amiket mondtál, és semmi kétségem nincs, hogy ezeknek köszönhető, hogy fölösleges lett a műtét, de nem érdekel, hogy megvágtak, mert tünetmentes vagyok, vége ennek az egésznek!!! Pedig azt mondták, hogy ez lehetetlen… Ilyen nincs. Köszönöm… lelkendezett percekig.
Hagyj üzenetet